A fiatal felnőttkor sokszor egyszerre jelent szabadságot és bizonytalanságot: döntések, pályaválasztás, párkapcsolatok, önállósodás és a „merre tovább?” kérdései kerülhetnek előtérbe. A kapunyitási pánik (vagy kapunyitási szorongás) során ezek az élethelyzeti kihívások fokozott aggodalommal, bizonytalanságérzettel és elakadással járhatnak.

Kutatásaim egyik fő témája a kapunyitási pánik, a szorongás és az érzelemszabályozási mintázatok összefüggése, különös figyelemmel arra, hogyan befolyásolják ezek a megküzdést és a megélt krízisélményt. A közös munka során cél lehet a saját működés jobb megértése, a szorongást fenntartó minták felismerése és új megküzdési lehetőségek kialakítása.

Az autizmussal és ADHD-val kapcsolatban a neuroaffirmatív szemléletet tartom mérvadónak, amely a neurodiverzitást nem hibaként vagy „javítandó eltérésként”, hanem az idegrendszeri működés egy természetes variációjaként közelíti meg. A fókusz nem azon van, hogyan tud valaki „jobban alkalmazkodni”, hanem azon, hogy jobban megértse saját szükségleteit, erősségeit, érzékelési és kapcsolódási sajátosságait. A neuroaffirmatív megközelítés hangsúlyozza az egyéni működés tiszteletét, az önazonosság támogatását és a környezethez való kölcsönös alkalmazkodás fontosságát. Szupervízió és további képződés mellett, olyan támogató egyéni és csoportos folyamatokban gondolkodom, ahol az önismeret, az elfogadás és a saját működéshez illeszkedő stratégiák megtalálása kerülnek fókuszba.

A párkapcsolati erőszak témájában a NANE képzésének szemléletére építve, traumaérzékeny és áldozatközpontú megközelítéssel dolgozom. A segítő folyamatban kiemelt szerepet kap a biztonság megteremtése, az átélt tapasztalatok megértése, az önértékelés és a kontrollérzet visszaépítésének támogatása. A NANE szakemberképzései a párkapcsolati erőszak természetének megértésére, valamint az érintettek speciális szükségleteit figyelembe vevő segítő eszközök átadására fókuszálnak.

A kognitív viselkedésterápia (CBT) egyik alapgondolata, hogy gondolataink, érzéseink és viselkedéseink kölcsönösen hatnak egymásra. A közös munka során feltérképezhetjük azokat a visszatérő gondolati és viselkedési mintákat, amelyek fenntarthatják a szorongást, a bizonytalanságot vagy az elakadást. A CBT segíthet a negatív automatikus gondolatok felismerésében, rugalmasabb gondolkodás kialakításában és olyan gyakorlati megküzdési eszközök elsajátításában, amelyek a mindennapi életben is alkalmazhatók. Különösen hasznos lehet szorongás, túlzott aggodalmaskodás, stressz, önértékelési nehézségek vagy visszatérő élethelyzeti minták esetén.